Sírok

Úszik. Vidám, mosolyog, integet, be van sózva. Napok óta várja.

Kijön pisilni.

Ő nem megy vissza. Biztos, hogy nem. Nem akar. Nem szereti a vizet. Ő nem. Öltöztessük fel.

Felöltöztetjük.

Elvisszük a Mamit a megállóba, Mami elmegy.

Menjünk vissza úszni, MOST.

Üvöltés hazáig.

Ő nem száll ki a kocsiból, adjam rá az úszósapkát. MOST.

Fél órát fetreng a lépcsőházban BÖMBÖLVE, hogy úszni akar. MOST.

(De most már nem lehet, most nincs óra, és egyébként is azt mondtad, hogy nem szeretnél.)

De igen, ő szeretne úszni. Ő szereti a vizet.

Ő inkább úszósapkában alszik.

Meg szemüvegben.

(De le kell venni, ne szórakozz)

(Egy jó 34,5 perce üvölt, de ki tartja pontosan számon...:))

De értsem meg, hogy ő úszó.

.......

A hajamat tépem. Frankón a sírás határán voltam, mikor felhívtam apukámat, hogy nem, nem bírom ezt a hisztit. 

........

Slusszpoén: de anya, mindenPÉKEN úszni akarok.

Úgyhogy most már sírva röhögök.