2013. június 29., szombat

Gergő születése - (sikeres VBAC)

Úgy indultam el még hónapokkal ezelőtt az úton, hogy elfogadom, ha most is császár, mert életet ment, mert kell, mert nincs más út. A császármetszés csodálatos dolog, ha az egészség a tét.

Amit viszont igazán szeretnék, az egy sikeres szülés: természetes úton.


............

A víz természetesen éjjel folyik el: nyilván akkor, amikor egy utolsó töltött lángosért kimegyek a hűtőhöz. Egy pukkanás és elönt a meleg víz, én pedig három pislogás után rájövök, hogy Gergő eldöntötte a kérdést: a szülinapomon születik meg. Kórház, felvétel, "ebből nem lesz egyhamar gyerek", úgyhogy én beköltözöm egy szülőszobába, felfekszem az ágyra és próbálok aludni - Medve hazamegy, alszik ő is, majd dél körül jön vissza.

Dél körül befut az én csodálatos szülésznőm is, elrendez mindent, ekkor azért már nagyon fáj, hiába, a ballon, amit feltettek, megtette a hatását, úgyhogy nagyon hálás vagyok minden megigazított párnáért és derékmasszázsért. 
Kora délután kis pihenő: az Orvosom és Zsuzsi úgy látták, hogy jobb, ha kapok egy adag fájdalomcsillapítót, hogy rá tudjak pihenni a végjátékra. Megkapom a löketet és alszom, alszom, majd hirtelen óriási fájdalomra ébredek, és onnan már nincs megállás: kapok oxitocint, a fájások erősödnek, Zsuzsi és az Orvos biztat, hogy tartsak ki, haladunk, haladunk.
A nagy finálé egész gyorsan indul el: szerintem nem számítottunk arra, hogy a milliméterek játék után egyszer csak felgyorsulnak az események, de így lett "Ági, innentől csak rajtad múlik, hogy mi lesz. Megszülheted egy óra alatt és 5 nyomásból is, csak rajtad áll." 

És megszültem. Nyolc nyomással.

Gergő gyönyörű, Medve szeme könnyes, szorítja a kezem.

Zokogok és csak annyit tudok hajtogatni, hogy köszönöm, hogy hittek bennem, köszönöm, hogy segítettek, hogy támogattak: helyére került a világ, helyére került az életem, az életünk. Olyan kincset kaptunk vissza nőként, férfiként, apaként és anyaként, ami csak most vált értékessé, most, hogy már a miénk. Eddig nem is tudtuk, hogy hiányzik.

Zsuzsival a VBAC+a gátvédelem gyerekjátéknak tűnik, ő ott az anyám, a dúlám, a barátnőm, az edzőm, a pszichológusom, a kősziklám egy személyben.
Az Orvosomnak soha nem tudom majd eléggé megköszönni, hogy megmutatta, hogy mi az igazi nyugalom. Mi az orvosi odafigyelés, gondoskodás. Hogy mindig volt egy-két jó szava. Hogy összefércelte az önbizalmam és megmutatta, hogy mi a különbség a "nem megy biztonságosan" és a "nem hagyják neki" között. 

Egy élet is kevés lesz, hogy feldolgozzam az élményt. Erősebb vagyok, mint valaha, szebbnek látom magam,mint bármikor az elmúlt 32 évben és boldog vagyok, olyan boldog, hogy el sem fér a szívemben. 


1 megjegyzés:

  1. Gratulálok, sok boldogságot kívánok! Megható volt olvasni ezeket a sorokat.

    VálaszTörlés