Ma épp

ezt esszük:

Tamara csirkét kaptam ki a fagyasztóból és rizst pároltam hozzá. Tökéletes, zamatos, isteni lett, én pedig a mennybe mentem (Nyuszkó, ez nagyon-nagyon finom! - és aki ismeri a férjemet, az tudja, hogy ez biza nagy szó).

ezt látom:

kup-le-ráj mindenhol. Na jó, nem mindenhol, de a nagy nappaliban igen: a gyereknek itt volt megfelelő a te-lep-i-szony(!) a vonatpályához. Remek. Remekremek.

ezt csináljuk:

Medve épp Barnabás ágyát fejezi be. Gyönyörű lett, ha teljesen kész, akkor hozok képeket! Csodás lesz benne a vadiúj ágynemű is, szóval nagyon reméljük, hogy este ebben alszik már a nagylegény.

Én felszedettem az összes szőnyeget a nappaliban, most megvárom, míg felébred a gyerek és felporszívózok-felmosok, illetve vanish szőnyegtisztítóval átsikálom a szőnyegeket. Nem, nem fészekrakó ösztön - pisiszagot érzek. És ha én azt mondom, hogy márpedig itt büdös van, akkor az úgy van.

Medve nem örül majd nekem, de még karnist akarok feltetetni vele (még nem is mondtam neki).

amin bosszankodunk:

tegnap hét határt bejártunk az álom fagyigépért, de sehol nem találtunk jót. Talán nem véletlenül: az elfekvő cuccok között találtunk egy 25 éves fagyigépet, úgyhogy most kipróbáljuk, hogy működik-e.