2013. október 28., hétfő

Kérlek

Már csak pár nap van hátra ebből a hónapból - októberből - ami a mellrák elleni küzdelem hónapja.

Tudom, ez Téged nem érint.

Engem sem érintett. Végülis normális vagyok, senki nem volt rákos a családban, tök jó fej vagyok (muhhahha), jó szociális körülmények között élek és iszom a védőitalt, ha bulizni megyek (vodka).

Teljesen normális az életem.

Férjhez mentem, gyerekeim lettek, de megmaradt a körömlakkom. Nem fordultam ki magamból, továbbra is üvöltve hallgattam a zenét a kocsiban és arról ábrándoztam, hogy egyszer olyan derekam lesz, mint egy Dizni hercegnőnek.

Viszonylag egészséges kaját főztem, titkon csempésztem haza a méregdrága új csizmát és becsülettel eljártam a fogorvoshoz is - mondtam már, hogy tök normális, átlagos életet éltem?

Így nem érintett a rák.

Nyilván elmentem rákszűrésre, de pl. simán átlapoztam a kuponakciónál a "törődjön az egészségével: mammográfia x forintért" cuccokat és inkább megnyitottam a "Prada napszemüvegek hihetetlen áron" bejegyzést. Hisz végülis a szememet óvni kell az UV ellen, nem? De:))

Tudtam, hogy vannak olyanok, szegénykéim, a MÁSOK, akik mellrákosak lesznek, de ők a KIVÉTEL, én meg -ugye- átlagos vagyok, úgyhogy engem ez nem érint.

Mondom: NEM ÉRINT.

ŐK azok, akik mellrák ellen menetelnek rózsaszín pólóban, akiknek gyűjt az avon és akik... na mindegy, a lényeg, hogy ők nem én.

RÁBASZTAM.

Így, csupa nagybetűvel.

Pofára estem, rákapáltam, megszívtam... soroljam még? Érted már?

Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha valaki nem ülteti el a fülemben a bogarat, hogy menjek el szűrésre. Egy-két hónap,és menthetetlen vagyok.

Nem, azt hiszem még mindig nem érted: fogd fel végre, hogy ugyanolyan vagyok, mint Te.

És megtörtént.

Igen, én sem hittem volna, hogy ez velem megeshet.

Igen, azt írtam, mázlim van: ha fél évvel később szánom el magam, már valszeg menthetetlen lennék.

Így is kemény, de bizakodó vagyok.

Nagyon.

Kérlek menj el szűrésre. Kérlek. Értsd meg, hogy fontos. Nem a másokkal történik ez a fos meg, hanem velünk, nőkkel.

És még egy dolog: kérlek, kérlek mutasd meg ezt a bejegyzést a kolléganőidnek. Legyen ez a havi jócselekedet: küldd el a linket. Őket is várják haza. Engem is. Mindannyiunkat.


Engem pl. ők...

... és igen, jól látod Barnus szemében. Érti, pontosan érti, hogy mi zajlik. Még akkor is, ha nem mondjuk.


7 megjegyzés:

  1. Egy facebookos ismerős osztotta meg ezt a bejegyzést. Azért klikkeltem rá, mert tetszettek a szürke és türkiz színek.
    Igazad van. A rák mindig mással történik meg, mindig más a szenvedő alany, és minket sosem érint. Aztán egyszercsak kiderül, hogy a szaros sztereotípiák kurvára nem igazak, és BÁRKI, BÁRHOL, genetika ide vagy oda, de főszereplője lehet a rák műsorának. A saját és szeretteid egy teljesen új jellemét ismered meg és azon kapod magad, hogy mindenkinek magyarázod, a megelőzés, az odafigyelés mennyire fontos. Aztán jön a düh: 10ből jó, ha kettő elmegy kivizsgáltatni magát. 8 viszont vasfüggönyt húz maga köré és eltávolodik, elvégre ez nem az ő problémája, őt nem érinti.

    Amit én köszönök az az, hogy nyíltan beszélsz róla. Magyarországon nem beszélnek a rákról. Ha a páciensek fele olyan nyílt lenne, mint te, akkor talán (!) jobban elfogadnák az emberek, hogy a megelőzés tényleg fontos. Nem az a fontos, hogy a szomszéd Biri néne unokájának a kolleganőjének a fiának a barátnőjének a buszsofőrjének a lányának volt ilyenje és 'azzal se lett aztán semmi', hanem az, hogy aki nem megy kivizsgálásra, az baromira megütheti a bokáját.

    Szóval, köszönöm.

    Kitartást.

    Nagyon szép a blogod. A fiaid is. Kívánom, hogy te is seggbe rúgjad a rákot. Mert a rák annyi seggbe rúgást érdemel, ahányszor csak kialakul. Addig, amíg meg nem lesz a biztos ellenszere. És a biztonság kedvéért, utána is.


    VálaszTörlés
  2. Apum 2008 óta regisztrált cukor beteg volt. Senki nem vizsgálta meg, minden vizsgálaton valahogy átcsúszott a baj, és mikor az időszakos véreredményei elkezdtek romlani 2011-ben minden orvos azt mondta nincs semmi gond. Pedig volt!

    A szakirodalom böngészése közben lettünk figyelmesek pár apróságra. A gyomorrák befolyásolja a hasnyálmirigy működését, ez befolyásolja a vércukor szintjét, mint a cukor betegeknél. A vérképen lévő sok pici csillag májfunkció problémára utalt és nem is kicsire.

    Igen meglett volna az esélye, hogy az unokáját a kezébe vegye, de mikor megérkezett, már nem merte. Napra pontosan 4 hónapig harcoltunk. Neki akkor 5% esélyt adtak.

    Miért írtam le? Mert megelőzhető lett volna a baj egy másik orvossal, vagy legalább kaptunk volna még egy kis időt.

    Kívánok neked és a családodnak sok erőt. Tudom a poklok poklát éled át, de neked van esélyed és ezért fogsz meggyógyulni.

    VálaszTörlés
  3. Édes Istenem... nagyon sajnálom:(((

    VálaszTörlés
  4. Oké, hétfőn bejelentkezem a már baromi régóta esedékes mell-ultrahangra, amit mindig húzok, halasztok, mert úgyis "csak a biztonság kedvéért kell". Amikor pedig nálunk még családilag ott is van a palettán ez a betegség, Édesanyám... A hülye fejem, az. Igazad van, és nagyon köszönöm a fenékberúgást.
    Két fiam van, kb. akkorák, mint a tieid. Gyógyulj meg, adassék meg neked minden erő és minden segítség, ami csak a nehéz napok viseléséhez, és a szépek megéléséhez kell!

    VálaszTörlés
  5. Hurráá! Félreértés ne essék, még VÉLETLENÜL SEM sorstársakat keresek, de nagyon örülök, hogy rászánod magad. Ha azt mondják, hogy ne ugrálj, mert túl fiatal vagy, és minek akarsz beutalót, akkor legyél tökösebb, mint én voltam...

    VálaszTörlés
  6. És mivel sokan kérdeztétek, a buli itt kezdődött:

    http://haromhonap.blogspot.hu/2013/07/sosem-felejtem-el-azokat-leandereket.html

    VálaszTörlés
  7. Egy barátnőm linkelte a bejegyzésed, elolvastam és összeszorult a szívem. Én, ha csak ennyt tehetek, elküldöm ezt a linket, hátha bárkinek segít. Sok erőt kívánok!!!
    https://www.youtube.com/watch?v=g1Yh_At08KA&feature=youtube_gdata_player

    VálaszTörlés