hogy szinte idegen, amikor mégis sikerül bevinni.
"Nincsenek barátaim, Anya, senki nem engedte, hogy beálljak a játékba"-mondta, és az sem vigasztal, hogy mindig arra toppanok be, hogy látszólag teljesen jól eljátszik, amikor megyek érte.
Rossz neki. Fáj neki.
És tudom, hogy ez a fránya helyzet az oka.
Nos, nem egészen.
Igen, az asztma... meg a kemó... és tény, hogy sosem tartottam itthon indokolatlanul. SOSEM. Ezzel együtt talán könnyebben döntöttem úgy, hogy maradjon egy-egy napot még a közelemben, mint kellett volna/lehetett volna.
Ölelni, szeretni, dédelgetni akarom, nevelni, okosítani, megélni - szinte harapni, mintha már nem lenne idő. Pont úgy, mintha már nem lenne idő.
Akarom Őt, akarom a közelségét, és elég egy dupla puffos - köhögős reggel, egy 37,4 - és már ölelem, bújunk, marad.
Nem jó.
Nem jó.
Nem állhat be a játékba.
Mert idegen.
Egy köcsög vagyok, basszus.
-------------
Egyébként a mai napnak amúgy is vége lehetne már: hasmenés a két gyereknek, egy rémes paleo süti (bbbrrrrrrrrrrrrrr...rettenetes volt!), egy hiábavaló ácsorgás a doki rendelője előtt (azzal a bónusszal, hogy kiderült, hogy csak elkerültük egymást...).
-------------
Nem tudok elszakadni: basszus, szegény gyerekem. Mit élhet át... :(
Dehogy vagy köcsög. Féltő, óvó, gondoskodó anya vagy. Amúgy az óvónénikhez is lenne egy két szavam. Rajtuk is múlik, hogy egy gyerek be tud-e illeszkedni. Mert ha kicsit unszolná a többieket, hogy hadd játszon velük Barnus, akkor belátnák, hogy tök jó fej. :-) Mindemellett Barnusnak is ki kell harcolnia a helyét a csapatban. Ha úgy vesszük ez is egy tanulási mód. Csak lehet, hogy nem a legjobbkor. Amúgy meg minden szuperhős, aki megmenti a földet egyedül harcol. Kivéve Batmant, mert neki ott van Robin, meg néha a macskanő. :-)
VálaszTörlésAz ovi amugy is baromsag. Sokkal tobbet kap a gyerek ha csaladi korben van. Az OO-s gyerekeknek is lesznek barataik, szocialisak lesznek es kevesbe lesznek lelki serultek mint az oviba jarok. De minimum kevesebb atrocitassal talalkoznak.
VálaszTörlés