Azért jó nekem, ugye?
-----------------------------------------------------
Tulajdonképpen ez a kép hozott vissza az elmúlt napok után úgy-ahogy a jelenbe. Olyanok voltak ezek a napok, mint valami lázálom, valami távoli, messzi, megfoghatatlan és életből-tudatból kilépett létezés. Ugyanakkor a nagyon kreatív, sok munkám szempontjából rendkívül termékeny órák, percek, jegyzetfüzetbe firkantott félmondatok be-be villantak a teljes talajvesztések után.
Totál érdektelenség és csontik hatoló hidegrázás után elég Gergőnek egy nyekkenése, és máris én vagyok a daloló anya, aztán elalszanak, és újra csak fekszem, még lezuhanyozni sincs erőm.
Hihetetlen ez az egész folyamat. Furcsa, rettenetes, fájdalmas, intenzív, nagyon-nagyon szélsőséges: a fekete sosem volt ennyire sötét és a fény sosem volt ennyire világos.
Ezúton üzenem az összes idegsejtnek, hormonnak, lelkiállapotnak és társaiknak, hogy: az apátok kócbatekert pélóját!!!! elég volt!!!
Bejegyzések
Elmennek ezek a kóchengeresbe ne aggódj :) csak tarts ki!!!
VálaszTörlésMa volt az időpontom a mammográfiára és szonográfiára, mindaddig míg oda nem értem nem volt súlya a dolognak de miután megcsinálták elkezdtem aggódni és félni, a végén nagyot koppant a kő ami leesett a szívemről az tuti :) Volt ott egy hölgy magyar volt, Ő csinálta a röntgent, beszélgetni kezdtünk, érdeklődött hogy miért jöttem, elmeséltelek neki,elmondtam a felhívásod, elmondtam,hogy van három gyerekem és jobb félni mint megijedni, azt mondta ne aggódj meg fogsz gyógyulni, kitartás, majd magára mutatott illetve a mellei helyére, 45 körüli lehetett , mondta, hogy éppen most 5 éve,hogy tünetmentes, úgyhogy keresd a fényt ott van valahol az alagút végén :)
ha nem gond a saját blogomba is közzé teszem a felhívásod és a blogod