Meg nem mondom, hogy PONTOSAN hogy történt, de 95%-os szöveghűséggel az alábbi párbeszéddel indult ma a nap:
Valamiben nem értettünk egyet, és ezt felnőtt módra meg is beszéltük:
- Nyuszkó, de hidd el, hogy igen.
- De nem.És nem és nem és nem.
- De így van.
- De nem, és kész, és nincs tovább vita.
- De van vita.
- De nincs, mert én bezártam a vitát és bedobtam a kulcsot a tengerbe.
- De én akkor meg...
- És nem, nem tudsz lemenni búvárfelszereléssel/tengeralattjáróval, mert én azt felrobbantom.
- De nekem van egy speciálisan képzett cápám, ami visszahozza a kulcsot, ami nyitja a dobozt, és folytatni lehet a vitát, és nekem van igazam.
- De nekem van egy génmanipulátorom a cápádhoz, és ha azt bekapcsolom, csak nekem engedelmeskedik.
.... és ekkor a férjem nagyon sokáig gondolkodott.
- De az én cápámhoz van egy speciális önmegsemmisítő program, ami az ilyen vis majorok esetére való, és mielőtt önmegsemmisít, a kulcsot beleteszi egy fekete dobozba, amihez nálam van a csip, és csak én találom meeeeeeeeeeeeeeg....
- De én...
- GYEREKEK! ILYET HARMADIKBAN HALLOTTAM UTOLJÁRA!- mondta az anyukám, és nagyon nevetett.
Ami persze egy hülyeség, mert ez véresen komoly.
-----------------------------------
2014. január 11., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem csak ezért hülyeség, hanem azért is, mert amikor ő harmadikos volt, akkor hol volt még génmanipulátor?
VálaszTörlésZseniális, még sok ilyet! :)
VálaszTörlés