2014. március 17., hétfő

Nagyon figyelek.

Nem jó, nem jó, nem lesz ez így jó.

Még mindig hajlamos vagyok sokkal nagyobb ügyként kezelni olyan dolgokat, amiket nem kellene.

Visszadobnak egy terméket. Nem azt a szemüvegkeretet választják a gyereknek, amit én választottam volna. Nincs akkora időpont a bárakárhova, amikorra én kitaláltam.

Feltűnik a minta, ugye?

ha nem, akkor kiemelem:

ÉN..... ÚGY/AKKOR/OLYAT/VELE/AZT..... AKARTAM.

Nem azért, mert az volt a lehetséges, az egyetlen, az üdvözítő, hanem azért, mert

- én akartam
- mert csak
- mert úgy a legjobb
- mert akkor tökéletes
- mert ÚGY KELL LENNIE.

Hát idefigyelj! Jöjjön egy elejtett félmondat valakitől, akinek (többek között) emiatt az elmúlt fél évben nem volt haja, és minden este úgy feküdt le, hogy jaj-jaj,csak felnevelhesse a gyerekeit.

LÓFASZT kell úgy lennie.

Valakinek az élete múlik rajta? Nem? Akkor nem kell úgy lennie.

Amikor elönti a düh az agyad és tehetetlenségedben toporzékolnál, kérdezd meg magadtól, hogy megér-e ez egy betegséget.

Ne légy hülye.

Tanulj az én szar példámból.

Vagy ne.

Azt is lehet.

5 megjegyzés:

  1. Igazad van, annyira kevés dolog számít.:) Én egyre gyakrabban mondogatom ezeket: Majd alakul.:) Ez csak egy tárgy. :) Betegség nélkül is elég rövid az élet, hát érezzük jól magunkat! :) Ennyi. :D

    VálaszTörlés
  2. Leszaromtabletta küld-fény-post - nyisd az ablakot Nagyölelés Boszi

    VálaszTörlés
  3. Már egy ideje próbálom ezt a felfogást követni.
    A munkám sajnos nem erről szól, hanem a "parancs, értettem" kategória, de az életem többi részén a "lóf@szt kell úgy lennie" az egyre jobban meghatározóbb :D
    Üdv: Nemmodel :)

    VálaszTörlés
  4. A lóf@szos mondat helyett ajánlom szeretettel a következőt: "Minden úgy jó, ahogy van." MŰKÖDIK! ;) Úgy értem, tényleg úgy lesz jó, csak gyakran utólag, később derül ki :)

    VálaszTörlés