Helikopter. Angolszász nyelvterületen hívják azokat az anyukákat, akiket itt, mi Magyarországon csak szimplán ciki anyunak nevezünk.
Akik vastagon, hófehérre kenik le a gyerek lábát - borult időben is. Hogy nehogy megégjen.
Csóró gyereket körbefújják kullancsriasztóval, és büszkék, hogy hiába öklendezik a gyerek a szagtól, kullancs nem megy bele.
Akik a kirándulásra kézfertőtlenítőt, váltóruhát, hosszú nadrágot, esőkabátot, pulóvereket, fürdőnadrágot csomagolnak, amikor a gyerek csak 6 óra hosszát lesz távol.
Akiknek egy szem nyugtuk sincs, mert mi lesz, ha leesik, beveri, befullad, kinyitja, félrenyel, megfázik, megvágja, felhasítja. Mi lesz, ha hintázik, csúszdázik, lehorzsolja, megégeti a kis száját, összezúzza a térdét. Legszívesebben körbetekernék a gyereket egy pukifóliával, és megkérnék, hogy maradjon fenn a (légkondicionált, télen fűtött, nyáron pedig nem nagyon hidegre hűtött) buszon.
Helikopter anyák.
Velem az élen.
Bejegyzések
Hát persze hogy ilyenek vagyunk, de aztán mindig kiderül hogy akár csak osztályszinten vannak nálunk sokkal súlyosabb esetek. Persze ez nem ment fel minket mégis megnyugtató. Nálam a két nagy mindezek ellenére egészen normális felnőtt lett, bízom benne a kicsivel sem lesz másként, de azért folyamatosan aggódok érte...(titokban a nagyokért is)
VálaszTörlés