Hú, hogy eltelt ez a hét is...

... és még nem volt tortánk, valószínűleg vasárnapig nem is lesz - nem volt még rá idő. Barackos-tejszínes-vaníliás tortánk lesz, a tűzijáték már megvan rá, marcipánt meg nem ehetünk.

Medvitől egy ilyen gyönyörűséget kaptam, ennél már csak a tejhabosítós a nagyobb, de nekünk nem kell, mert csak tejszínt ehetünk (ihatunk:D), és ennek ráadásul nem kézzel kell kiszedni a kapszuláit.

Egyelőre ez ízlika legjobban és gyanítom, hogy ez így is marad, mivel már attól is zizegtem, ami egy fokozattal erősebb volt - ez a sárga a leggyengébb. Nagyon-nagyon finom és annyira klassz, hogy ilyen kapszulás, tittaamerika, öcsém, tittaamerika:D

Gergő meg Barnus közös ajándékot kaptak: ilyesmi, csak kicsit komolyabb és nagyobb, két ajtaja van, az egyik félig nyitható, két ablaka is van, lehet benne bandázni, szóval nagy az öröm:

Időközben eltettem 25 kiló meggyet - ha úgy 30 évig nem magoznék meggyet az is kevés lenne, basszameg, de most érik a másik fánkon is, óriási szemű, ropogós, édes meggy. Lekvár lesz belőle.

Összeraktuk a kerti asztalt, napoztam és jól leégett a hátam (de nagyon durván!), itt van anyukám, úgyhogy nagy az öröm, kiestek az olaszok a vb-n, éljen a húsmentes rakott kelkáposzta (gombás-sárgarépás-karfiolos-ceruzababos töltelékkel), és éljen az új telefonom - az előző ugyanis olyan szinten katapultált, hogy be sem lehet kapcsolni, Benne az összes(!!!) számmal, amit az utolsó 2 évben mentettem el. Nem, nem mentettem le a telefonkönyvet. Igen, egy idióta vagyok.

Sanyi. Pontosabban Sándor. Adjuk meg a tiszteletet.