Insta-bővebben

Elválaszthatatlanok. Összenőttek, cinkosok, veszekednek, falaz egyik a másiknak és másik az egyiknek. Egy folyton beszélő kisfiú és egy tériszonyos kutya - le sem tagadhatnák, hogy a mi klánunk tagjai. Defektes mind:)

A balatoni nyaralóban a régi szökőkút. Szökőkútként most nem üzemel, de legalább van eper a pereménél és lehet mellette olvasni. 

Ez. Nagyon. Durva. Sültkrumplesz házi... háááát.... nem ketchup. Paradicsom, bazsalikom (teraszról) oregánó, fokhagyma, olaj, tejszín, só... összefőzve. Nem lehet abbahagyni. 

Pesten a vidéki gyerek. Ujjongott a villamoson (szeretettel köszöntelek Benneteket, velem utazó barátaim!!!!! Éljen a villamosos utazás, hurrrrráááá!), és annyira fura ezt látni. Még csak pár éve költöztünk el Pestről, de benne Budapest már semmilyen nyomot nem hagyott, ő már ízig-vérig vidéki csávó, még akkor is, ha jelentős időt éltünk a körúton.

Mondom. (Lásd előző kép. Már csak egy traktor kell.)

Ez az alapja a prágai útinaplónak, ez még a kreatív klubon készült, aztán otthon befejeztem, szép lett. Most egy régi, megsárgult oldalú Büszkeség és balítélet könyvet alakítok majd albummá - magamnak. A megismerkedésünk 7. évfordulójára átalakítom emlékkönyvvé: szerelmes levelek, kis emlékek, elkapott pillanatok még azokból az arany hónapokból.

Ja. Magamnak. Medvének meg veszek valami lézeres víszszintmérőt vagy valami hasonló romantikus cuccot. Ő annak örül.