Aprócseprőérdektelen

Ősz végi rituálék...

... a nyári cipők, balerinák elmennek téli álomra, kipucolva, becsomagolva

... ugyanígy a nyitott táskák, a fehérek, a mintásak

... ilyenkor mindig vágyat érzek arra, hogy átnézzem a télikabátokat, és idén ez különösen nehéz: nagyon de nagyon ki kell találnom, hogy a gyönyörű irhakabátom megy-e a garázsvásárba vagy sem. Brühühü.

... molyirtó csere, a biztituti kedvéért

... gyerekruha szelektálás: van, ami jó lesz Gergőnek, van, ami adományba megy, van, amit már Gergő is kinőtt, van, amin még ott a címke és basszameg, mindketten kinőtték.

--------------------------

és hát persze az a projekt, ami már nagyon de nagyon rég foglalkoztat, pláne, hogy minden ruhámat előcibáltam a garázsvásár, régebben pedig a lesz mellem-nem lesz mellem / meghalok-nem halok meg / lefogyok - nem fogyok le saga alatt.
Ne röhögj, tényleg.
Ne sírj, tényleg.
Ez van.

No. A terv: életben maradok, lefogyok (nekem a 38-40-es méret jó is, most 42, szóval nincs messze), és az új életemhez, az új élethelyzetekhez kialakítom minden évszakra a kapszula ruhatáramat.

Tudom, milyen színeket szeretek.
Tudom, mi áll jól.
Tudom, hogy mire van szükségem.

Tudom, mik azok, amik nem férnek bele ebbe a ruhatárba meg az egész kapszula mizériába, nekem pedig mégis szükségem van rá (sínadrág, mert seggbefagyasztósan hideg tud lenni itt felénk a tél. Komolyan, kijövök Pestről, lefordulok a pályáról és 5 fokkal kevesebb van. Elképesztő.)