Most muffint sütök, délután megpróbálok a mi szabályaink szerint mézes krémest, meggyújtom a narancs-fahéjas illóolajjal feltöltött párologtatót, végtelenített instrumentális kriszmasz zenét kapcsolok és elveszek egy kicsit.
Tavasz van, de nem bánom, mert nem lehet minden tökéletes. Nem attól Karácsony a Karácsony, hogy fehér, hanem attól, hogy még láthatom, és remélem nagyon sokáig láthatom a Fiúkat.
Szeretet. Az a jól ismert puha, meleg, csendes, kedves szeretet.
"Anya, szeretet az van bennünk, amit látsz, a lökdösődés meg egymás csapkodása az nem nem-szeretet, hanem egy speciális fiú dolog: a HARCOLÁS."
Civakodás.
Olyan "miért nem hoztál kápia paprikát, mikor kértelek, hogy hozzál kápia paprikát, mert abba akartam tölteni a hamis túrókrémet, és most blablabla."
Vagy "miért nem veszel fel zoknit, 38 éves nagy mamlasz létedre, itt fogsz nekem köhögni, aztán akkor nézhetünk", illetve a "már megint túlhajtod magad, pedig nem kellene, nem tanultál a tavalyiból, feküdj le, hozok teát, mert nem iszol eleget/rendesen/meleget csak ha én hozok Neked, mert egy akaratos hülyenyúl vagy".
... szeretet. Ami van, hogy puha, meleg, csendes, kedves, de van, hogy ilyen, mint nálunk. Harcolós, zoknis, teás hülyenyúl.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése