2015. május 5., kedd

Nehéz a szívem

Tulajdonképpen én rontottam el. 

Akkor, amikor több, mint egy évvel ezelőtt elkezdtem a diétát, örültem, hogy van egy szalmaszál, amibe kapaszkodhatok.

Betartottam, sőt, szigorítottam rajta, kivettem még azokat az ételeket is a listából, amit valami miatt nem tartottam jónak.

A szalmaszálból egy elég erős köteg, mára pedig egyenesen védőháló lett: egy év alatt mintha kicserélődött volna a testem. Nem fogyókúra, de rengeteget fogytam. Nem hízókúra, de a fiaim kikerekedtek, pirospozsgásak és a gyógyszerek jelentős részét elhagyhattuk.

Javult a májértékem (mit javult? csodálatos!), beálltak a hormon értékeim, a cukrom, a pajzsmirigyem és még hosszasan sorolhatnám.

Aztán felmerült a lehetősége, hogy könyv lesz belőle, én pedig ostoba módon megosztottam ezt az örömhírt itt a blogon. Óriási munka egy ilyet összehozni, és nem volt még elég anyagom hozzá, úgyhogy az elmúlt hónapokban szorgosan főztem, mértünk, dolgoztunk.
--------------------

Az, amit nem vártam, az igazán csak ezután jött.

- Te, lesz ebből a könyvből valami?
- Még mindig írod?
- Hány példányban lesz?
- Hogy szereztél kiadót?

--------------------

Nem szereztem kiadót. Nem árulom a rákos sztorimat (ez sarkalatos pont volt). Nem kovácsolok megélhetést és nem építek brandet . Nem azért élem az életem és az élményeim sem azért vannak, hogy pénzzé tegyem mindenáron.

Nem örülök, hogy megtörtént velem a rák. 

A rák nem ad karriert, megélhetést és kurvára nem definiálja azt, aki vagyok.

Formált, alakított és nyilván ért egy csomó impulzus, de nem, nem, nem lettem túlélőkönyv író, élet értelmét megértő gyógyító és bizony az ezzel kapcsolatos tevékenységem jelentős része a háttérben zajlik.

Nem írom ki minden alkalommal, amikor egy ismerős ismerőséről kiderül, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála, és zokogva hív fel, hogy ettől és ettől kapta a számomat és mi lesz...?

És akkor orvost keresünk, mert megvannak a kiskapuk, a közvetlen számok. Elirányítom a megfelelő fórumba, ahol felteheti a kérdéseit és valós, gyakorlati választ kap rá. Beszélek a családtagokkal, és bizony a puszta jelenlétem a példa, hogy ezt meg lehet ugrani. A diónyi tripla negatív mellrákot is.

Kicsit olyan ez, mint valami kappa-kappa-gamma lánykollégium:) Hálót tartunk egymás alá, és igen, eszméletlen jó érzés önzetlenül, feltétel nélkül segíteni, irányba állítani valakit akkor, amikor a legnagyobb a káosz és legsötétebb a vihar. 

Teljes értetlenséggel fogadom távoli ismerősök sokszor nyílt, de legtöbbször burkolt faggatását a könyvről. Hogy mennyit fogok keresni vele? Hogy hogy érdemes bemarketingelni. Hogy mi a titok, illetve hogy jó nekem, mert -figyelj, ez a legkeményebb- a rák könnyen. eladható. sztori.

Ezúton szeretnék értesíteni mindenkit, akit törölni fogok facebookon, hogy 

  • nekem nem volt célom könyvet írni, de örülök, hogy lesz, mert szerintem sok embernek segíthet.
  • lesz, de hogy mikor lesz, abban pont a Kiadó a legérzékenyebb, legbarátságosabb: akkor, ha kész leszek vele. Megvárnak. Ha szeptemberben, akkor akkor, ha a jövő Könyvfesztiválra jön ki, akkor meg akkor.
  • pont akkor, amikor a munkám ( a valós, fizető munkám, amit egy pillanatra sem hagytam abba, még akkor sem, amikor a kezeléseket kaptam) engedi.
Nincs miért sietnem, nincs kivel versenyeznem és nem, nem leszek írónő, aki a hamptoni házában fehér kavicsokat gyűjt. 
Egy csodálatos, megkockáztatom, hogy életmentő szakácskönyvet írok majd annak a két embernek a segítségével, akik visszaadták a tudományba és az orvoslásba vetett hitem a legsötétebb időkben is, továbbá hagyom, hogy minden olyan nyugalomban és természetesen fejlődjön, ahogy meg van írva.

Mert megtehetem. Kivívtam magamnak, hogy MEGTEHETEM.











10 megjegyzés:

  1. Azzal kezdem, hogy szerintem... :-) Szerintem az, hogy mások mit gondolnak, az nem a Te felelősséged. A vágyak, tervek megosztása nyomán megszülető maszatos gondolatokért nem Te felelsz.
    Mindig lesznek emberek, akik a saját keserves, fájdalmas életük okán minden összképben csak a rosszat, a hamisat fogják felfedezni / feltételezni, akár ott vannak azok, akár nem, és ennek kikiabálásával próbálnak másokat is bevonni a saját világukba. Az egyetlen, amit tenni lehet, hogy megértjük, ezek a gondolatok fájdalomból születtek, tehát nem kell elítélni - de felelősséget vállalni sem a megszületésükért, mert azok a Te gondolataid megosztása nélkül is megszülettek volna...
    Dió

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dió,

      pontosan tudom, miből táplálkozik. Kisebbségi érzésből, sikertelenségből és a legfontosabb: CÉLTALANSÁGBÓL. Még azt sem mondom, hogy rosszat akarna nekem, személy szerint nekem. Inkább egyfajta megelégedettség vagy megnyugvás, igen, megnyugvás, hogy lám, nem megy ez olyan egyszerűen.

      Törlés
  2. Komolyan, hogy milyen embernek látszó lények vannak... No respect, semmire.
    Ági, annyira tetszik a gondolkodásmódod, életszemléleted, az, ahogyan hozzáállsz a dolgokhoz és kezeled őket. Tudom, ez marha közhelyesen hangzik, és talán nem is jelent neked semmit, de hadd mondjam el, hogy nekem viszont milyen sokat jelent, amikor ilyen posztokat írsz. Nem a tartalom, nem az, hogy megbántottak, megsértettek, tapintatlanul viselkedtek. Nem. Hanem örülök, hogy ilyen vagy, hogy így állsz a dolgokhoz, örülök, hogy olvashatlak, és örülök, hogy vannak gyerekeid, akiknek ezt a szemléletmódot továbbadod majd.
    Dió pedig marha jól leírta a lényeget, hogy mi is az oka a tapló viselkedésnek (még ha ez sokszor nem is vigasz a megbántott embernek), és elmondta mindazt, amit én is elmondtam volna, ha ilyen klasszul meg tudom fogalmazni a gondolataimat a témáról.

    UI: Nem tudom, hova lett a megjegyzés, amit az előbb írtam, de megpróbáltam reprodukálni. Ha te látod, töröld légyszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát még nekem milyen sokat jelent, hogy le tudom írni, meg tudom és meg MEREM fogalmazni, hogy nem, senki nem sürget, és én sem hagyom magam sürgetni, nem hagyom, hogy kuktában éljek és állandóan nyomást gyakoroljanak rám.

      Törlés
  3. Döbbenetes, hogy milyen kérdésekkel találnak meg... :S
    Én személy szerint nagyon, de nagyon várom a könyvet, mert tudom, hogy nekünk is segíteni fog és mert vannak még olyan pontok az étkezésben, amikre még keresem a választ. És abban is biztos vagyok, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Sőt.

    VálaszTörlés
  4. Ez lehet kicsit hebehurgya komment lesz, de mindazokon túl, hogy maximálisan egyetértek az előttem szólókkal, én bármilyen könyvet írnál, megvenném. :) Egyszerűen csak azért, mert még a sminkmesteres blogod óta követlek, és imádom a stílusod. :)
    Akkor hihetetlenül el szerettem volna hozzád menni egy sminkelésre, mert azóta sem láttam olyan finomságot, amilyet csak Te tudsz... :) Aztán jött az Alma meg a fája... Amit bár még nincs gyermekem, de imádtam! :D
    Majd jött a 'rózsaszín vonal'... Szívbemarkolóan, reálisan, túlzások nélkül mutattad be nekünk ezt a betegséget, és aztán hála az Égnek, jött a gyógyulás... Minden nap néztem/ néztük, hogy mikor írsz, mikor teszel ki valamit az Istagramra, hogy tudjuk, hogy jól/jobban vagy...
    Szóval már annyira a része vagy a mindennapjaimnak, hogy tényleg bármit írnál, tuti elolvasnám. :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szeretem ezt a batorsagot az irasaidban. Es a levendulas kepet is a blokivel! Nagyon varjuk a konyvet, segiteni fog tenyleg sokaknak!

    VálaszTörlés
  6. Ági, nagyon szeretem a blogodat, én is már a sminkes blogot is követtem. Nagyon várom a könyvet, mégpedig szakmai szempontból. Nagyon szeretném tudni mit miért igen és miért nem (kávé, alkohol, burgonya igen, de kukorica, tápióka nem). Főleg mert tudom, hogy Téged ez tudományos szinten is érdekel és szakmailag is korrekt lesz, ahogy ez a kozmetikusságnál is volt. És bármikor jelenik meg várom.
    És jó olvasni, és leginkább tudni (anélkül, hogy ez a bejegyzés megjelent volna), hogy van valaki, aki nem pénzért, nem marketing fogásként ír, hanem mert ez az élete egyik része, amivel segíteni tud. És hogy ezt le is mered írni, hogy ehhez nem mások szabják a feltételeket, a határidőket, hanem csak Te magad! És borzasztó, hogy ezt mennyire sokan nem viselik el és nem akarják érteni, hogy lehet, szabad és kell dolgokat tennünk azért, mert azt szeretnénk tenni, függetlenül attól, mások mit gondolnak a dologról...

    VálaszTörlés
  7. Kedves Ági!

    Kb. 1 éve találtam a blogodra, azóta napi szinten várom-olvasom az írásaidat, egyike a kedvenc blogjaimnak.:-) Hihetetlen életerő, életszeretet árad belőle, mindből, még akkor is lehet érezni, amikor rossz hírről írsz... És várom a könyvet, mindegy mikor...
    Ismeretlenül is ölellek: Timi

    VálaszTörlés