A helyzetet súlyosbítja, hogy igaz.
Megszerettem. Nem csak megszoktam, nem csak elfogadtam, hanem megszerettem.
Más ember vagyok, mint hét-nyolc évvel ezelőtt, sőt, más ember vagyok, mint Barnabás második szülinapja után, amikor először betettük ide a lábunkat és megnéztük ezt a házat, ezt a vidéket.
Három és fél év telt el ebben a házban, és rengeteg dologban teljesen más nő köszön vissza, mint aki ideköltözött.
Varrni szeretnék és emelt ágyásokat építeni apukámmal. Csodálatos partner benne, jó ötletei vannak és ügyes keze, szerintem valami nagyon klassz dolgot hozunk létre jövőre.
Kötni-horgolni eddig is tudtam, de nagyon-nagyon szeretnék megtanulni varrni, ugyanis egyre inkább azt veszem észre, hogy tele van a Pinterest oldalam egyszerűbb varrnivaló cuccokkal. Meg bonyolultabbakkal :)
Nem vagyok ostoba, nyilván nem egy ilyennel kezdeném:
Pedig ezek nagyon kis helyes poháralátétek, és nálunk, ahol a két gyerek mellett MINDIG úszik az asztal, nagy hasznukat venném.
Vagy például ez a szendvicstartó. Minden pénteken kirándulni megy Barnabás, úgyhogy ott jó hasznát vennénk: mégsem alufólia, hanem valami annál sokkal szebb és barátságosabb. (Most papírzacskóba csomagolom).
Ez a legcukibb, legegyszerűbb pamut kardigánt is bájossá varázsolja, simán el tudom képzelni sárkányos, dínós, farkasos vagy kutyás verzióban is.
Ez a dupla körsál is gyönyörű és teljesen egyszerű darab: nyilván itt maga az anyag az, ami különlegesen szép és extra finom, maga a varrás nem egy bonyolult darab.
Ezeknek a táskáknak is végtelenül egyszerű a szabásmintája, az író azt írja, hogy nagyjából egy óra alatt megvan. Tehát nekem sem lenne több két-három hétnél :D
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése