2015. október 18., vasárnap

Vasárnap

Még fel sem keltünk, már ment a feszkó: beléptem úgy a zuhany alá, hogy nem volt egy morzsányi sem a kedvenc szappanomból. Igazából Medve használja, mert elég markáns, férfias, füstös illata van, de engem nem érdekel, mert csodát tesz a hajammal. Ez a kedvenc samponom és nagy valószínűséggel ez így is marad jó darabig még. Mindig van tartalék, így elő kellett vennem egy újat. Azt az újat, amit tegnap gondosan lefotóztam, mert egy barátnőm kérte, hogy ugyan küldjem már át a fotóját, ha ennyit áradoztam róla a telefonban...



Aztán megjött Apa, és hozta Évi süteményeit. El nem tudom mondani, mennyire jól esnek ezek a szállítmányok. Mind a mi szabályaink szerint készül, finom, és egyre szebb! Kakaós és vaníliás muffin és almás pite.


Aztán be kellett mennem az óvodába, ugyanis nálunk az a szokás, hogy minden waldorfos anyuka elkészíti a gyereke gyapjú ülőpárnáját. Ezt a gyerekek kiviszik az udvarra, elviszik a kirándulásra és úgy általában mindenhova, ahol elkél a sejhajuk alá egy kis szigetelés. Elég sok (25dkg) gyapjúból készült, mindenki olyan mintát álmodhatott bele, amilyet szeretett volna.




Pisiszünetnél észrevettem ezt a könyvet, mindenképp szeretném elolvasni, ahogy belelapoztam, nagyon klassz dolgok vannak benne.


És a gyapjúpárnám, az első szünetnél, hátulról.



Már az összes réteggel, mintával felfelé (ezt majd még sokat kell gyúrni, hogy jó legyen).



Itthon. A fiúk létrát cipelnek. Medve elültetett három csipkebokrot, a gyerekek nagyon hintáztak (dacára annak, hogy Gerusz nagyon nincs jól:(() én pedig megszakértettem a bokorültetést és drukkoltam Barnabásnak a majom mászókán.



Este diós-almás tészta volt és megbontottunk egy palack Béla és Bandi Balatont és most pihegünk, miközben a kölykeink ölik egymást.

Hát, így.

1 megjegyzés: