Áramszünet

Mikor írtam, hogy innen már csak felfele, nem számoltam egy igazi, brutális fosós-hányós-lázas vírussal. 

Tegnap konkréten 40 fokot mutatott a hőmérő, a 39,3 a pihenő menet volt, aztán újra felfele kúszott az érték... és mindenki beteg.Ádám is, én is, a gyerekek is, mindenki bágyadt, lázas és fosik. Így. Ez nem hasmenés, nem híg széklet, ez amolyan perem-alá-cifra-fosás, amikor annyira de annyira ki vagy merülve, hogy a homlokodat a csempéhez tapasztod, és egész testedben remegsz.

Utoljára ilyet akkor éltem át, mikor szűztea kapszulával akartam egy méretet fogyni az esküvőnk előtt:D Hm.

Lemerült a telefonom,lemerült a laptopom és a nappali elérhetetlen messzeségnek bizonyult, úgyhogy be sem kapcsoltam. Lemerültünk -a szó legszorosabb értelmében.

Ádám itthonról dolgozott ma, a gyerekek itthon maradtak, nekem egy rövid időre el kellett szaladnom, de aztán összekuckóztunk a betegfészekben és szartunk a világra. Csak fújtam, fújtam a bőrfertőtlenítőt, ettünk, amit találtunk (úgyis kijön) és örültünk, hogy együtt vagyunk.

Kimaxoltuk a minden rosszban van valami jó elméletet, este ráadásul beszaladt Apukám is, akinek hevesen örültünk, meglocsoltuk kézfertőtlenítővel, majd kituszkoltuk az ajtón és vígan visszatértünk a mi kis Foslandiánkba.