olyan nagyon szomorú vagyok az utóbbi időben. Nem, semmi extra, nincs nagyobb káosz itthon, mint általában, nincs munkahelyi csőd, nincs semmilyen óriás tragédia...
Azt hiszem, azóta nem vonultak el teljesen a felhők, amióta Budapesten állomásoztak a menekültek. Menekültek, migránsok, számomra egyik szónak sincs különösebb jelentősége, pedig pontosan tudom, hogy a menekültek balra, a migránsok jobbra használatos. Az emberek. Az emberek az utcán.
A káosz, a bizonytalanság, a felkészületlenség, a pánik.
Zavargások Európában.
És persze az orosz utasszállító, majd Párizs.
A világunk, a világom fénysebességgel változik.
Mikor iskolába mentem, tudni lehetett, hogy majd leérettségizem, majd egyetemre megyek, majd...most nem merném megjósolni, hogy mi lesz.
Bármi is lesz 12-13-14 év múlva, az valószínűleg teljesen más lesz, mint amit ismerünk és egészen más kihívásokkal kell majd szembenézni a gyerekeimnek, mint amit szántam nekik.
Bármennyire is összefacsarodik a szívem erre a gondolatra.
Tudod, gondtalan gyermekéveket kívántam nekik. Boldog iskolás időszakot, végtelen lehetőségeket, kiegyensúlyozott egyetemi éveket, nagy bulizásokat.
Talán megvalósul.
A szívem mélyén azonban érzem, hogy a világ óriási robbanás küszöbén áll.
------------
És én ebben a káoszban egy dolgot tehetek: élek.
Megtanítom őket arra, hogy a világ egy csodálatos hely. Megtanítom őket arra, hogy erősek, okosak és csodálatosak. Megmutatjuk nekik, hogy a kenyeret nem venni, hanem sütni kell. Hogy a gomba nem a boltban, hanem az erdőben terem. Hogy a meggy eláll fagyasztó nélkül is, és a meleget a tűz is adhatja, nemcsak a radiátor. A paradicsom magjából palánta lesz, abból pedig újra paradicsom. A birka gyapjából meleg ruha, takaró és... szóval érted.
Most mondd meg.
Tanítjuk, hogy mi is megtanuljuk.
A franc se gondolta volna.
A francnak sem hiányzott.
A franc se tudja, hogy jól tesszük-e.
-------------
Ebben a pillanatban olvasom, hogy ma Törökországban is öngyilkos merénylő robbantott.
-------------
Én pedig felteszem főni a levest, begyúrom a mákos tésztához a tésztát, és bőszen felidézem azt a pökhendi gondolatomat, amivel a nagyszüleimre, Ádám nagyszüleire tekintettem.
Nem tudták megmondani, hogy mikor kezdődött a háború. Fogalmuk sem volt. Annyit tudtak felidézni, hogy mikor lett vége, vagy mikor jött haza a frontról a papa, vagy mikor menekültek el a bombázások elől. Én pedig nem értettem, hogy a jó fenébe nem tudja valaki azt, hogy háború van?? Hogy nem veszi észre, hogy baj van??
Most kezdem megérteni. A háború nem szalagcímmel jön. Nem sötétedik be az ég, nem szürkül be a kép, nem lassul le a mozi. Talán emiatt is olyan borzasztó. Hányszor kérdezték meg, hogy miért most menekülnek a szírek? Mert maguk sem hitték el, hogy menni kell.
--------------
Szóval felteszem a levest, pucolom a zöldségeket, összekészítem holnapra a gyerek melegítőjét és elkezdem csomagolni az ételtornyot. Tervezem a karácsonyi menüt.
--------------
Az egyik támadó Magyarországon keresztül ment Nyugatra, Most ez miért akkora hír? Miért vagyunk meglepődve? Fontos ez?
Ostoba vagyok, hogy azt gondolom, hogy nem fontos?
---------------
Meg kell rendelnem a rizst. Elfogyott a köptető és hétfőtől lehet majd kapni az Aldiban gyerek kamáslit, és még az orvossal is beszélnem kell, mert -figyelj!- elfelejtettem elmenni a negyedéves vizsgálatokra. Elfelejtettem. Kiment a fejemből a dátum, és mire észbekaptam, hogy akkor pontosan mikor is, nos, addigra elmúlt :D
Nos, ebben az egészben nem a feledékenységem/felelőtlenségem/hülyeségem a legfontosabb, hanem a környezetem reakciója: tapsikolva nevettek, nagyon örültek, gratuláltak, és biztattak, hogy csak így tovább. Döbbenetesen hülye emberek vannak a családomban és az orvosaim sem normálisak:D
Szóval új időpontot kell kérnem és megvan, hogy mit kap Medve Karácsonyra, már csak meg kell rendelnem.
Egyszerű, de szép Karácsonyt remélek - Szenteste együtt leszünk, csak mi négyen, 25-én meg jön a Család egy kis délutáni sütizésre. Ennyi.
"Arra buzdítok minden kedves Olvasót, hogy ne foglalkozzon a világ hisztijével, inkább ültessen a kertbe egy fát, gondozza a rózsabokrokat, főzzön valami finomat, kedveskedjenek pajkosan egymással, és tegyék rendbe az otthonukat. Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az élet. Viszont ha bosszankodnak, pánikba esünk, akkor legfeljebb csak idegesebb lesz a világ.Ha azt mondanák, hogy itt a világ vége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz." Böjte Csaba
Bejegyzések
Pont így.
VálaszTörlés