Helló

helló, gyere velem, eztán a

www.harom-honap.hu oldalon folytatom.

Ott találkozunk :)

Változás? Hát legyen!

Az én életemben valahogy mindig úgy alakul, hogy sosem egy dolog változik, hanem egyszerre mindig sok. 

Most sincs ez másképp.

Nem azért, mert annyira nagyon bírom, ha nem stabilak a dolgok körülöttem, hanem pont azért, mert nagyon nehezen viselek mindent, ami nem állandóság, biztonság, nyugalom.

Meg kellene nézni, milyen csillagállások uralkodtak ebben a három hónapban, mert bizony több, nagy horderejű döntést is hoztam - hoztunk - dobott az élet:

• döntöttünk a Stúdió sorsáról
• megszűnt jó pár munkám, és egy jó párat én szüntettem meg
• új életformát kezdtünk, mindkét gyerek waldorfos lett (ez a "fos" szótag még mindig mélyen érint :D)
• most már hivatalosan is leválunk az eredeti, sőt, az általam módosított új-eredeti diétáról és egy még komplexebbet folytatunk majd
• új hobbit találtam és talán új hivatást is álmodtam magamnak és mindent megteszek, hogy napról napra ügyesebb legyek és szebbek legyenek a dolgok, amik kikerülnek a kezem közül
• ... és a változás nem kerüli el a blogomat sem. Figyeljetek, hamarosan elköltözöm, megújulok és frissül a dizájn is ;)

..............

Most pedig fejest ugrom a hétvégébe. Barnabás színházban, Gergő alszik (ezt a nyomorult hisztamin sokkot nehezen heveri ki), én pedig egy bögre teával kucorogtam a Büdös Vécé leendő gyerek gardrób előtt, amíg Medve leszerelte a csapot/elkezdte bontani a tapétát/ilyesmi. 

Megyek vissza, csak még dolgozom egy kicsit, aztán öltözködünk mert adventi vásárba megyünk, ha hazajön Barnabás. 

Forralt bor, karácsonyi izzó, mézes süti, friss ágynemű, Anne a Zöld Oromból - ilyesmik szerepelnek a hétvégi listámban.

Megkönnyebbültem

Jól döntöttem.Az a végtelen nyomás, ami a mellkasomon volt hetek óta, mintha elszállt volna. Ilyenkor szokták írni, hogy kicsattanóan érzem magam, de ez nem igaz: egyszerűen hosszú-hosszú idő után béke van bennem és nincs rajtam az a nyomás, hogy meg kell írnom valamit, amit nem szeretnék.

Azon gondolkodtam, hogy amerre nézek a baráti társaságban, ismerősök között vagy épp az üzleti világban, ez most mindenhol a nagy reccsenések időszaka. Felszínre kerülnek olyan régóta hordozott bizonytalanságok, feszültségek, sérelmek és félreértések, amik óriási energiával csapódnak be, aztán hogy összeforr-e utánuk a heg vagy végképp szétválik az anyag... fene se tudja.

.....

Lefekvés előtt begyúrtam egy adag agyagot és korongra csaptam: helyes kis tanulódarab lett, sokkal kecsesebb fallal, mint az előző és egyenletesebb magassággal, mint reméltem.

Azért még mindig nem égethető forma :D

.....

Ma beviszem a varrógépek asztalát is a -kézműves szobába? varrószobába? hobbiszobába? :D - Gergő volt szobájába, és akkor azt is össze lehet állítani, lehet vele varrni. Jó is, mert Barnusnak már kiszabtam a néptánc zsákját, az tényleg baromi egyszerű, szóval...

Rendezgetem a papírokat a polcon, a gyapjút a kosárban, az agyagot a zacskóban és a ragasztókat,a könyveket, a mindent. Rendezem a lelkemet.

Minden véget ér egyszer

Nagyjából két hónapja érzem, hogy a mi családunk és az eredeti diéta nem leszünk már sokáig együtt. Szép volt, egy csoda volt, de már így is annyit változtattunk rajta, hogy... és most végképp eljött a kenyértörés ideje: innen már a saját igényeinkre kell finomhangolnunk a rendszert.

... és a finomhangolás után nagyjából a fele másképp lesz, mint eddig volt.

Igen. Egy ideje már éreztem, hogy ez így nem jó nekünk. Nem kényelmi szempontokról beszélek, inkább alapelvekről: sok helyen éreztem azt, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is, sok helyen pedig nem értettem, hogy miért fér bele ez vagy az, ha nem olyan minőségű, amit egyébként szívesen vennék? Voltak olyan elemek, amik számomra teljesen idegennek tűntek egy egészségtudatos diétában, és volt olyan is, amin totál felröhögtem.

Mindent összevetve és mérlegelve az eddigi és a mostani étrendünket, az új szigorúbb lesz - nemcsak az egyes alapanyagokat tekintve (eszünk-e paradicsomot) hanem minőségét tekintve is (milyen paradicsomot eszünk/együnk-e napi szinten primőr zöldséget télen).
Már nemcsak azt nézem majd, hogy a nagy halmazból mit ehetünk meg, hanem azt is, hogy mit mivel együnk, hogy jól szívódjon fel, ne alakulhassanak ki olyan emésztési zavarok, hullámvölgyek és tápanyag ellátási egyenetlenség, amit most megtapasztaltunk és ami miatt mindenképp tovább szeretnék lépni.

Elárulhatom, hogy a legtöbb problémám a szezonális/lokális kérdéssel volt, és pl. azzal a ténnyel, hogy szerintem fontosabb, hogy a csirkehús szabad tartásból származzék és kapirgálós legyen, mint hogy a combját vagy a mellét együk, mert összességében x grammal kevesebb az egyikben az állati fehérje. 

Igen, nekem számít, hogy milyen alapanyagból főzök, és hajlandó vagyok fizetni a minőségért, cserébe viszont rengeteg kényelmi termékről, félkész áruról lemondok, így összességében nem eszünk drágábban.

Szigorúbb lesz a rendszer és (számomra) sokkal koherensebb.

Megbeszéltem az orvossal, elfogadta, megértette, és kérte, hogy értesítsem mindig az újdonságokról, mert nagyon jó nyomon haladok. Továbbra is a programban maradunk, de úgy érzem, most szintet ugrunk.

Különválnak útjaink.

Ó, igen, és akkor a könyv: nos, ilyen körülmények között valószínűleg nem én leszek, akivel együtt szeretnének dolgozni a továbbiakban is, de ezt egyáltalán nem bánom. Sok felesleges munkámat vitte el, egyszerűen nem szeretnék olyan dolgot nyomtatásban látni, amiről tudom, hogy így, ebben a formában nem jó.

Komoly testi-lelki indokom volt arra, hogy változtassak a rendszeren, és hosszú hetek óta a kérdés az az, hogy maradok-e az alaptáborban, vagy el merek-e indulni tovább felfele a létrán.

Jó hírem van: sosem voltam ennyire biztos magamban, és már pár apró változás is óriási javulást eredményezett. 

Külön büszkeség számomra, hogy ezekkel az általam javasolt változásokkal megy tovább az alapprogram is :)

-----------------------------------------------------------

Annyira röhögtem, mert ez az orbitális vírus szó szerint akkor jött, amikor megszületett bennem az elhatározás. Megbeszéltem Medvével és csak annyit mondott, hogy büszke rám, hogy ki merek lépni a biztonságos akolból és teljes mellszélességgel támogat.

No meg hogy nagyon szeret.

Ennek örömére ma bio (glutén-, cukormentes) szusi volt, friss-harapós-zamatos fehérbor és egy kis meglepetés: kaptam újságot és egy szép harisnyát meg étcsokis aszalt meggyet.

Klassz hapsi ez, na, még ha néha pont a tököm ki is van vele.

Áramszünet

Mikor írtam, hogy innen már csak felfele, nem számoltam egy igazi, brutális fosós-hányós-lázas vírussal. 

Tegnap konkréten 40 fokot mutatott a hőmérő, a 39,3 a pihenő menet volt, aztán újra felfele kúszott az érték... és mindenki beteg.Ádám is, én is, a gyerekek is, mindenki bágyadt, lázas és fosik. Így. Ez nem hasmenés, nem híg széklet, ez amolyan perem-alá-cifra-fosás, amikor annyira de annyira ki vagy merülve, hogy a homlokodat a csempéhez tapasztod, és egész testedben remegsz.

Utoljára ilyet akkor éltem át, mikor szűztea kapszulával akartam egy méretet fogyni az esküvőnk előtt:D Hm.

Lemerült a telefonom,lemerült a laptopom és a nappali elérhetetlen messzeségnek bizonyult, úgyhogy be sem kapcsoltam. Lemerültünk -a szó legszorosabb értelmében.

Ádám itthonról dolgozott ma, a gyerekek itthon maradtak, nekem egy rövid időre el kellett szaladnom, de aztán összekuckóztunk a betegfészekben és szartunk a világra. Csak fújtam, fújtam a bőrfertőtlenítőt, ettünk, amit találtunk (úgyis kijön) és örültünk, hogy együtt vagyunk.

Kimaxoltuk a minden rosszban van valami jó elméletet, este ráadásul beszaladt Apukám is, akinek hevesen örültünk, meglocsoltuk kézfertőtlenítővel, majd kituszkoltuk az ajtón és vígan visszatértünk a mi kis Foslandiánkba.

Láncreakció

Volt a házunkban egy Büdös Vécé.

A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.

Majd egyszer kibontjuk a falat - mindig ezt mondtuk. Majd egyszer. 

Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a "majd egyszer".

Egy hete szerelték fel ez elektromos penésztelenítő rendszert: profin mozgatja a levegőt, méri a páratartalmat, számolja fel a penészt - és szívja ki a büdös vécéből a szagot.

Mintha pöcegödörbe költöztünk volna, olyan volt. Bűzlött minden: Gergőke régi szobája, a kis nappali, a háló, a dolgozó... egyszóval nem lehetett tovább tüneti kezeléssel és bosszankodással nyiforogni, a helyzet megoldásért kiáltott.

Medve szétkapta az egészet, feltörte a vécécsészét, leszerelte a csapokat, kipucolta, ledugaszolta a csövet, mindenhova ment domestos, a csempe csillog. 

Most sós vizes párologtató megy odabenn és illóolajok, a másfél (vagy kettő?) négyzetméteres helyiség teljesen új funkciót kap: brilliáns aggyal kitaláltuk, hogy a fiúknak lesz belőle gardrób. 

Remek lesz és nem is kell hozzá sok dolog, ugyanis a pincében még van egy páros konzol, már csak mély polcok kellenek rá és néhány ruhaakasztó rúd. Három méter magasan, szortírozva, dobozokban is állhat majd a ruha, ami vagy még nem jó rájuk (de én már innen-onnan beszereztem), vagy pont a két gyerek közötti méret (ilyenből van jó pár). Kicsi alig van, amit mindketten kinőttek, azt legtöbbször azonnal elajándékozom.

Nnna. Száz szónak is egy a vége: az összes gyerekruha eltűnik majd, nem kell sakkozni, minden egy helyen lesz, és rengeteg akasztó lesz a néptánc holminak, és a majdani ilyen-olyan szakköröknek. 

...

és a nagy hír: majd a zsákot is meg tudom majd varrni, ugyanis Apa a legszuperebb ajándékkal lepett meg minket: felújíttatta/felújította a profi Naumann varrógépet! Már kis is próbáltam, sőt, megvan, hogy mi lesz a legelső varrós feladatom: a gusztustalanul csúnya határidőnaplóm kap majd új ruhát :)

...

Lassanként talán a helyükre pattannak a mozaik darabkák is: rendben a tumormarkerek (juhhúúú)

CA125: 13
CA15-3: 10
CEA: 08
NSE: 11
TPAM: 36

és valahogy a Büdös Vécé rendezése után elindult egy jóság-hullám, és most talán... talán egy kicsit jobb lesz.

...

Hoztam pár képet a szombati kirándulásunkról

Gergő mászik (nna tessék, ez a kölyök is nyakig waldorfos, mindenre felmászik ha kell, ha nem :))

Ádám, Gergő, Barnabás és a gombaszakértő vezetőnk.

Nyilván Barnabás sem maradhatott ki a jóból.

És én sem. 

Nekem egy hőstettem volt: sikerült úgy pofánvernem magam egy szúrós ággal, hogy eleredt az orrom vére, és beakadt a tüske az orromba. 

... vagy elmondom, vagy kipukkadok

olyan nagyon szomorú vagyok az utóbbi időben. Nem, semmi extra, nincs nagyobb káosz itthon, mint általában, nincs munkahelyi csőd, nincs semmilyen óriás tragédia...

Azt hiszem, azóta nem vonultak el teljesen a felhők, amióta Budapesten állomásoztak a menekültek. Menekültek, migránsok, számomra egyik szónak sincs különösebb jelentősége, pedig pontosan tudom, hogy a menekültek balra, a migránsok jobbra használatos. Az emberek. Az emberek az utcán.

A káosz, a bizonytalanság, a felkészületlenség, a pánik.

Zavargások Európában.

És persze az orosz utasszállító, majd Párizs.

A világunk, a világom fénysebességgel változik.

Mikor iskolába mentem, tudni lehetett, hogy majd leérettségizem, majd egyetemre megyek, majd...most nem merném megjósolni, hogy mi lesz.

Bármi is lesz 12-13-14 év múlva, az valószínűleg teljesen más lesz, mint amit ismerünk és egészen más kihívásokkal kell majd szembenézni a gyerekeimnek, mint amit szántam nekik.

Bármennyire is összefacsarodik a szívem erre a gondolatra.

Tudod, gondtalan gyermekéveket kívántam nekik. Boldog iskolás időszakot, végtelen lehetőségeket, kiegyensúlyozott egyetemi éveket, nagy bulizásokat. 

Talán megvalósul. 

A szívem mélyén azonban érzem, hogy a világ óriási robbanás küszöbén áll.

------------

És én ebben a káoszban egy dolgot tehetek: élek. 

Megtanítom őket arra, hogy a világ egy csodálatos hely. Megtanítom őket arra, hogy erősek, okosak és csodálatosak. Megmutatjuk nekik, hogy a kenyeret nem venni, hanem sütni kell. Hogy a gomba nem a boltban, hanem az erdőben terem. Hogy a meggy eláll fagyasztó nélkül is, és a meleget a tűz is adhatja, nemcsak a radiátor. A paradicsom magjából palánta lesz, abból pedig újra paradicsom. A birka gyapjából meleg ruha, takaró és... szóval érted.

Most mondd meg.

Tanítjuk, hogy mi is megtanuljuk. 

A franc se gondolta volna.

A francnak sem hiányzott. 

A franc se tudja, hogy jól tesszük-e.

-------------

Ebben a pillanatban olvasom, hogy ma Törökországban is öngyilkos merénylő robbantott.

-------------

Én pedig felteszem főni a levest, begyúrom a mákos tésztához a tésztát, és bőszen felidézem azt a pökhendi gondolatomat, amivel a nagyszüleimre, Ádám nagyszüleire tekintettem. 

Nem tudták megmondani, hogy mikor kezdődött a háború. Fogalmuk sem volt. Annyit tudtak felidézni, hogy mikor lett vége, vagy mikor jött haza a frontról a papa, vagy mikor menekültek el a bombázások elől. Én pedig nem értettem, hogy a jó fenébe nem tudja valaki azt, hogy háború van?? Hogy nem veszi észre, hogy baj van??

Most kezdem megérteni. A háború nem szalagcímmel jön. Nem sötétedik be az ég, nem szürkül be a kép, nem lassul le a mozi. Talán emiatt is olyan borzasztó. Hányszor kérdezték meg, hogy miért most menekülnek a szírek? Mert maguk sem hitték el, hogy menni kell. 

--------------

Szóval felteszem a levest, pucolom a zöldségeket, összekészítem holnapra a gyerek melegítőjét és elkezdem csomagolni az ételtornyot. Tervezem a karácsonyi menüt.

--------------

Az egyik támadó Magyarországon keresztül ment Nyugatra, Most ez miért akkora hír? Miért vagyunk meglepődve? Fontos ez?

Ostoba vagyok, hogy azt gondolom, hogy nem fontos?

---------------

Meg kell rendelnem a rizst. Elfogyott a köptető és hétfőtől lehet majd kapni az Aldiban gyerek kamáslit, és még az orvossal is beszélnem kell, mert -figyelj!- elfelejtettem elmenni a negyedéves vizsgálatokra. Elfelejtettem. Kiment a fejemből a dátum, és mire észbekaptam, hogy akkor pontosan mikor is, nos, addigra elmúlt :D

Nos, ebben az egészben nem a feledékenységem/felelőtlenségem/hülyeségem a legfontosabb, hanem a környezetem reakciója: tapsikolva nevettek, nagyon örültek, gratuláltak, és biztattak, hogy csak így tovább. Döbbenetesen hülye emberek vannak a családomban és az orvosaim sem normálisak:D

---------------

Szóval új időpontot kell kérnem és megvan, hogy mit kap Medve Karácsonyra, már csak meg kell rendelnem.
Egyszerű, de szép Karácsonyt remélek - Szenteste együtt leszünk, csak mi négyen, 25-én meg jön a Család egy kis délutáni sütizésre. Ennyi.

"Arra buzdítok minden kedves Olvasót, hogy ne foglalkozzon a világ hisztijével, inkább ültessen a kertbe egy fát, gondozza a rózsabokrokat, főzzön valami finomat, kedveskedjenek pajkosan egymással, és tegyék rendbe az otthonukat. Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az élet. Viszont ha bosszankodnak, pánikba esünk, akkor legfeljebb csak idegesebb lesz a világ.

Ha azt mondanák, hogy itt a világ vége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz." Böjte Csaba