Remekül értünk hozzá, hogy túlbonyolítsuk

az amúgy egyszerű életet.

Barnabásnak 39.5 a láza, így nem jön a nagyi. Éjjel közöttünk aludt, ölelgettem a kis forró testét és nem győztem lázat mérni és fájdalmat csillapítani. Ilyenkor csak úgy alszik el, ha simogatom a fejét. Órákon át. Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy nekem jut ez a feladat. 

Még befőztem tegnap egy adag meggyet, úgy volt, hogy ma jön a következő, de nem: Medvének be kell mennie dolgozni, aztán megy a Nagyihoz Fehérvárra, utána meg a telekre valami málnát vagy mit kiásni - ezzel nagyjából el is megy a  mai napja, cserébe viszont holnap belefulladhatunk a meggybe, egész nap csak magozni és magozni és befőzni és csomagolni fogok.

Addig pedig jöjjenek az aktuális szívszerelmek

• Tegnap, amíg Medvére vártam megnéztem a Hart of Dixie évadzáróját. Wade, ó, Wade!
• Mindenképp vennem kell egy fekete maxiruhát. Farmerkabáttal, kendővel, nagy nyaklánccal, önmagában...
• Ez a kis forgó az ágy fölé:

• Sokszor eszembe jut, hogy kellene nekem Hermione időnyerője. Pinteresten megtaláltam a "mását":)

• Csodásan kipucolta medve a meggyfa körüli részt: ami átláthatatlan dzsungel volt, az most egy nagyobb, meredekebb, vadregényes sziklafal-szerűség, ahol végig-végig gyönyörű zöld talajtakaró futók laknak, csak nem látszottak a bozóttól. Nagyjából másfél méter a szintkülönbség, elég meredek a fal, úgyhogy oda robusztusabb növények kellenek, mint a kis sziklakertembe. Szívem szerint levendulát ültettem volna oda, de nincs elég fény ott neki, árnyékolja a meggyfa.