Új év, új lap

Nem hiszek abban, hogy mindent magunk mögött lehet hagyni. Egyszerűen nem. Azt hiszem, nem tudnék olyan messzire menekülni, olyan nagyon elbújni, annyit öregedni, hogy elfelejtsem azokat a dolgokat, amik bántanak, kísértenek, fájnak.

Mivel az egyszerűbb út nem megy, inkább megoldom őket.

Praktikusan ez azt jelenti (itt és most), hogy nem hiszek abban, hogy január elsejétől 

• hej, haj,elfelejtjük a múltat, huss, mint egy rossz álom, meg se történt, és boldogan élünk, míg meg nem halunk
• minden csodás lesz. minden szuper lesz. a ház rendezett lesz, a ruhák vasaltak, a gyerekek jólfésültek és koszmentesek és persze fo-ga-dom, hogy még azelőtt felszedem a kutyaszart, hogy földet érne a kert végében.
• magától értetődően ledobok 30 kilót, mert MÁTÓL egészségesen élek.

Nos, nem. Azt hiszem, ha valamit megtanultam a ráktól, akkor az az:

"harapj kicsiket".

Nem lehet egyszerre megjavítani, legyőzni, turbósítani, tökéletesíteni - egyszerűen nem. 

Talán a nagy lecke az, hogy megtanuljam úgy elérni a célt, hogy kihagyom az erőszakos részt. Oké, nyilván, erőfeszítés, elszántság, eltökéltség mindenhez kell, de az az érzés, amikor már a felkelés is fáj és egy nyomakodós küzdelem az egész nap, csak mert KELL, mert AKAROM, nos, azt megpróbálom elkerülni.

Ehhez pedig okosan kell kitűzni a célokat.

No lássuk:

• Gyógyuljak meg, legyek szuper egészséges helyett: Nagyon szeretném, ha rendben menne a sugárkezelés. Ehhez az kell, hogy ne gyulladjon be a bőröm, maradjon ép, bírja a strapát. Gergőke bírja a bölcsit. 
• Legyek nádszál karcsú, fitt és szálkás helyett: Barnabás szülinapjáig -7kg a kitűzött cél. Ehhez olyan nagyon-nagyon sokat nem kell tennem: az ellipszis trénernek a madzagját kéne megtalálnom (azt hiszem, tudom is, hogy hol van)
• Az egész ház csillogjon - villogjon helyett: találjunk valakit, besegít, aki megbízható és szépen takarít. Még januárban pakoljam le a gardróbból a nem használt vállfákat. Kitalálni az előszobába a cipőtároló rendszert.Felfúrni Gergőéhez a karnist.

Ennyi.

Február elején meglátjuk, mi lett belőle. Ha pipa, akkor örülünk. Ha nem pipa, akkor meg így kellett lennie. A Jóisten mást akart. És "who am I to argue":)?