Jól hangzik, mi?
Átélni sem szuper, hidd el.
---------------
A helyzet az, hogy én nagyon, botrányosan, mérhetetlenül EGYEDÜL "szeretek" fájni. Nyilván elmondom, hogy mi a baj - nagy vonalakban, de a védvonal mögé szinte csak én mehetek, mélységekbe nem, vagy nagyon ritkán avatok be bárkit, és nem ragozom a ragoznivalót.
Ez tegnap megdőlt.
----------------
Azt hiszem, hogy már minden mindegy volt: az utóbbi hetekben olyan hullámvasúton ülök, ami nagyon megtépáz lelkileg, testileg, szellemileg, és valószínűleg elfáradtam udvarias betegnek lenni.
A dolog egy kérdéssel indult, nevezetesen azzal, hogy "tényleg tudni akarod?", és igen, meglepő módon tényleg tudni akarták. És elmondtam. Majdhogynem mindent. Mindent erről a betegségről, a teljesen hétköznapi, kurvára nem heroikus oldaláról. Azokról a pillanatokról, amikor nagyon messze van a pink-survivor-tollboás rész, és nagyon közel az a kétségbeesett élni akarás, ami cseppet sem szép, cseppet sem szagtalan és nagyon embertelenül emberi.
Az, amit nem énekelnek meg a filmek.
Az, ami a valóság.
Tessék, ez vagyok én, ezek vagyunk mi, parancsoljatok. Millióan hátat fordítottak nekünk a betegség alatt, és nincs sértődés, ha Ti is ezt teszitek. Mert ez nem könnyű. És nem is szép. És természetesen egyáltalán nem könnyed. Sokkal nehezebb, bajosabb,bonyolultabb szeretni most minket, pláne a családunk részévé válni, és természetes, ha valaki ezt nem akarja felvállalni.
Ezért most íme: itt állunk pucér seggel, betegen, egy nem tökéletes (ó, messze nem tökéletes) házasságban, nem tökéletes házban, nem tökéletes gyerekekkel.
És tökéletesen érthető, ha sarkon fordultok, és elmentek.
Nem mentek?
Újabb infó.
Most sem?
Még egy bomba.
... és odaégett a fasírt. És Brezsnyev szemöldököm volt. És Barnabás nekifutásból hason csúszott az ásványvizes palackokon - visítva. És nem volt rajtam kendő.
Én pedig mondtam, és mondtam. Mert ez így fair. Tudniuk kell mindent, hogy eldönthessék, akarnak-e velünk társasozni.
Bejegyzések
ezt szomorúan olvasom,hogy hátat fordítottak ... én akár így ismeretlenül is bármikor elmennék hozzád és beszélgetnék veled, lelket öntenék beléd és ha szükséged lenne valami a tőlem telhető módon segítenék ... az ilyen embereket ne sajnáld ( kérdés az ,hogy mennyire fordítottak hátat és mennyire játszik közre az,hogy nem tudják hogyan álljanak hozzátok) .. volt olyan ismerősöm aki a 34 éves férjét veszítette el és egy ideig egyszerűen nem tudtam találkozni vele mert képtelen voltam bármit is mondani neki, fogalmam sem volt mit mondhatnék neki :(
VálaszTörlésmás: amikor a bőr problémáról írtál írtam egy kommentet aztán köddé vált: ott a FLP aloe first nevű ízét ajánlottam neked, a fiam bőre rettenetesen maceráns és őt is minden csípte csak ez segített
kitartás nap mint nap gondolatban veled vagyok és szorítok neked/tek
Az nem kérdés, sőt Én is társasoznék Veled, régen is, most is és a jövőben is..............igyekszem gyakrabban jelentkezni kedves GÉSÁM! Azért azt tudnod kell, hogy naponta többször gondolok Rád/tok és gondolatban gyakran megölellek!
VálaszTörlésHogyan fordíthatnánk hátat, amikor többen várjuk a bejegyzésed, talán nem telik el úgy nap, hogy ne jönnénk fel a blogra.
VálaszTörlésTe öntesz belénk lelket, adsz erőt, hogy el tudjuk viselni a néha nehéznek tűnő hétköznapokat.
Őszintén mondom, hogyha ismerősök fordítanának hátat hasonló helyzetben arra hivatkozva hogy nem tudnak mit mondani, hát nem tudom..
Talán néha nem is kell semmit mondani, csak magunkat adni.