Végül itt kötöttem ki. Sütöttem egy kenyeret, hogy mikor hazaérünk, legyen mit enni, aztán beugrottam a kocsiba és... nem bántam meg.
Klassz volt.
Egyből egy nagyon kedves ismerősbe futottam, vettem is néhány kiadványt és egy csodaszép könyvet. Láttam, megcsodáltam, majd vissza is tettem egy öko vizespalackot. Üveg, parafa. kaucsuk és bükkfa a kupakja, de 9000Ft-ot nekem nem ér meg. El nem tudom képzelni, hogy ki lehet a célcsoportja a kilencezer forintos fél literes üvegnek.
A nagy cél azonban az volt, hogy megnézzem közelebbről a magtej készítő gépeket, megfogdossam, kipróbáljam, megkóstoljam a rizstejet. Nagyon tetszett, fel is hívtam Medvét, aki a gyerekekkel dédilátogatóból jött épp hazafelé, hogy kanyarodjanak erre, mert érdemes lenne megnéznie a gépet. Megnézte, kifaggatta a forgalmazót és vettünk egyet. Mostantól 60 forint lesz egy liter rizstej...
Begyűjtöttem egy csomó telefonszámot, összefutottam az evernessesekkel, voltam pár előadáson, és persze nem ettem semmit: oké, hogy a legtöbb kajában nem volt hús, de tej, tejtermék, glutén, szója, kukorica és a számunkra tiltólistás zöldségek, magok dögivel, úgyhogy jól tettem, hogy betettem a kenyeret indulás előtt, mert nagyon-nagyon éhesen értünk haza.
A nagy vegetáriánus fesztivál örömére holnap krumplipüré lesz rántott csillagtökkel, uborkasalátával, kedden pedig húsnap, Barnesznak-Ádámnak egyébként is, és most mi is ehetünk egy-egy szelet spéci bundás rántott csirkét Gergővel...
Ez is valami.
Haladás.
Lassan.
Lépésenként.
az angyalkát Krakkóban, Krakkó főterén a Posztóházban fotóztam. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése