Aztán úgy alakult, hogy mostanában kedden randizom magammal.
Reggel felkelek, megiszom a kávémat, elintézem a feladatokat, és elindulok a városba. Próbálom a kisebb megbeszéléseket erre a napra tenni, utána pedig elmegyek Krisztához, ő pedig kipucolja a lelkem és feltölt egy hétre (nem. úgy 3 napra. utána újból nyígok.)
Tegnap is így volt.
Hazafelé beugrottam egy könyvesboltba, ahol zokogva néztem végig a hogyan legyek jó anya könyveket, aztán mivel majd' minden szerzőt pofán tudtam volna verni (emlékszel? az nagyon megy nekem mostanában...), inkább ettem egy lazacos burgert meg fűszeres krumplit.
A biztituti kedvéért vettem két Feldmár könyvet (majd beszámolok, de sokkolóan jó), és beugrottam vitaminokért is - abból meg én a Lenkei cuccokra esküszöm, szerintem nagyon klasszak.
Aztán hazajöttem.
Mert elfáradtam.
Mert még mindig elfáradok.
Nagyon hamar, túl hamar.
---
Ma már megint nagyon köhögött Barnabás, így nem tudom, meddig mehet majd óvodába, de most, hogy pakoljuk a pincét, előkerült a sima hinta (Gergőnek) és az ikeás lógós-babzsákos (Barnusnak).
Már csak fel kéne szerelni.
Bejegyzések
A Feldmár könyvek tényleg érdekelnek, hogy melyikeket vetted/olvastad, és mi a benyomásod... Várjuk :)
VálaszTörlésNekem is kellene egy Kriszta. Meg a kozmetikusom, aki nem azért nincs mert bezárta a kozmetikát, hanem mert én elköltöztem Pestről. De azért ha újranyitod, akkor majd szeretnék jönni, jó? Igaz csak évi 2x voltam Nálad, de az feltöltött pszichológus helyett is...
VálaszTörlésÉs tudom, hogy ez a Te blogod és olyan kell legyen, amilyennek Te szeretnéd, de nekem az átmeneti pasztell színű jobban tetszett. Romlik a szemem úgy tűnik, de ezt a kéket nem jól látom... De persze így is jövök és olvasom.