Na szép, már megint az a három hónap

Tavaly nagyon sok dolgom volt.

Életben kellett maradnom, új életmódot kellett kezdenem és le kellett zárnom a rákkal való táncot.

Sok kérdést helyre kellett pakolni a lelkemben, a múltamban, és azt kell mondjam, sikerült. Nagyon büszke is vagyok magamra.

A munkának azonban még nincs vége. 

Belekaptam jó párszor már eddig is, de most nem lehet tovább húzni: purgálni, tisztítani, szanálni, egyszerűsíteni kell, ami egy nagyon érdekes, de nagyon sok áldozattal/sírással/emlékkel/elengedéssel teli folyamat lesz. Úgy Húsvétig. Utána jön a tavasz, indul az élet, és ott már nincs helye semminek, ami nem épít, szépít, vagy épp azt se tudtam, hogy van.

Pont ma, pont most határoztam el, hogy a határidő az idei Húsvét.

Az pont 3 hónap. Három Hónap.

Úgy fest, nekem ez így megy.

-----------------------

Óriási munka, hatalmas feladat, ugyanakkor nem szabad elveszni benne, így csak emlékeztetőnek felírok magamnak pár dolgot, amit még januárban, ettől tök függetlenül meg szeretnék csinálni:

• a decemberi fotókat előhívatni, hogy kész legyen a December Napjai album
• a tanfolyam
• purgálás szempontjából a fő célpont a konyha és a spájzok, onnan kell mindent kipakolni, átmosni, selejtezni, törölgetni.

Ennyi.

Minden más csak hab a tortán. Jó lenne olvasni, feltölteni az e-könyvemet, elmenni Gergővel babatornára, de ez már csak hab lenne a tortán.

Most még a pokolban vagyok.

Érdekes egyébként a negyedéves kontroll előtti időszak:

Egy héttel előtte nyűgös lesz az ember.

Négy nappal előtte fáj a feje, szúr a háta.

Két nappal előtte mindenféle rákot diagnosztizál magán (most nekem tüdő-, sarokcsont-, tenyér- és mellhártya rákom van épp. Meg PTX-em, szóval ...)

Egy nappal előtte megtervezi a saját temetést (sírkő, virágok, beszédek, stb.)

Aznap fosik, mintha a seggén pisilne.

A kontrollok után ősbőgés, takonnyal.

Utána egy nagy alvás, és megy tovább az élet.

Két nappal vagyok a negyedéves kontroll előtt.