Alig-alig találtál bele a zöldborsóval a szádba. Remegett a kezed, hófehér papírbőröd fehérebb a bütykeidnél.
Hamarosan vége lesz.
Viszed magaddal a múltadat. A békétlenséget, ami állandóan körülvett, a rúzs műanyag illatát, amit felkentél bevásárlásba menet.
A hangos kacagásodat, a talppuhító krém zsírosságát, az arany órádat.
Picurka vagy, hófehér és bizonytalan, Te, aki mindig szőke voltál, vérbő és harsány.
Kérdeztem, nem félsz.
Szinte várod.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Azt mondják, ha beletörődött, akkor már kész elmenni. Kész rá.
VálaszTörlésAzt hiszem értem.
De a beletörődéshez kellenek az évek, az a bölcsesség, tapasztalat, talán a sok szenvedés is.
Vajon tényleg értem?