Mindent összevetve pont elég volt a tegnapi napból

Egyrészt valószínűleg most láttam utoljára a nagymamámat.

----------

Vonatkoztassunk el minden mástól, mert ez önmagában is elég egy bejegyzéshez.


----------

És akkor jöjjön a többi: már koromsötét volt, mire elindultam a gyerekkel, az út pedig közel 3 óra. Nagy részben 1x1 sávos úton. Kivilágítatlan úton. Kacskaringós úton. Ami egy erdőn vezet át. A hegy tetején, merthogy jelentős része szerpentin.

Na jó, az ilyen út csak mondjuk a harmada az össztávnak, a másik harmad autópálya. A harmadik pedig szintén 1x1 sáv, kicsi falvak, állandóan dőlő bicajos (nyilván láthatósági mellénnyel, villogóval, persze).

És akkor elindultunk.

- Anya, nagyon ránk esteledett.

...

- Anya, indSZKELJ már. Anyaa, most volt egy jobbra fordulni tilos tábla.
...

- Anya ÁLLJ! Stop!!!! Láttam egy behajtani tilos táblát.

- ŐZIKE AZ ÚÚÚÚTOOOOOOOOOOOOOOOOON!!!!! Na jó, csak vadveszély tábla.

....

- Miért kattintgatod a hosszúlátó és a rövidlátó lámpát, TE ANYA??
- Anya éhes vagyok. Anya felkeltettél az almával.
- Anya, vamminálunkhajcihó kitűnőhangulat, olyanmintavadnyugat

- Anya megrúgom hátulról a széked, és számold meg hányat rúgtam.

- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, nem látok semmi.
- Anya, találtam lámpát, és most a hátunk mögött lévő autónak cikázok.

- Anya megállhatunk, és LENÉZHETEK, hogy hova esünk le, ha így folytatom a folyamatos óbégatást??
- Anya, FÉK. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! FÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ja, semmi, megvan a MACIKÁM.

- Anya, neked szőrös a lábad?

- Anya, beengedtem még a nagymamádéknál egy pókot a kocsiba.

----------- és a végén, az otthonunktól kb. 1200 méterre. Ajaj, bepisilek. Most. Állj. Meg.

Megálltam. Kantáros nadrág. A kezével fogja a kabátját, hogy ne lógjon le. Én fogom a pöcsét.

És ekkor a fiam belepisilt a tenyerembe.